Most simán tudnák megint olyan sorokat írni hat méteres tekercsre is akár, de jobb lenne vécépapírra, hogy fáradt vagyok. Mert fáradt vagyok, üres az agyam, lapos a fejem, deszka a hátam és önpusztító napjaimat élem, van egy rakás bajom nyűgöm, fájdalmam és folyamatosan…

Most olyan egyszerű dolgok jutnak eszembe, hogy milyen furcsa egy laza hagyma és kurvajó gombapörkölt főtt este a kezem alatt. Olyan is eszembe juthatna, hogy evés közben kölyökkorom óta olvasok, ez a fenetudjahogyrossz tulajdonságaim egyike vagy másika, de a gombapörkölt is jó…

Tulajdonképpen ha kidugom a fejem a lapospanelből mindig elkezdődik forogni a világ. Magam sem értem sokszor és most is csak bambulok a semmibe azzal a csodálkozó pofával amit a génlottón nyertem. Most is rámszabott ez a kíváncsiság hat ferde kalapot, négy hócipőt és tizenhárom…