megint semmi

 2009.05.24. 06:38

Hát kérem, most idejöttem leírni a semmit. Nincs bennem feszültség, nem vagyok felkeveredve, hektikus érzelmeim sem dobolnak a hátamon, csak egyszerűen felébredtem arra, hogy a kutya őrjöng a ház előtt, hogy a kurválkodós kimaradása után engedjük be.

Rámjött a megmagyarázhatnék, de semmi értelme, aki erővel keres kapcsolatokat és bizonygatja akárkinek is, hogy vannak annak semmije nincs. Ez a bizonygatás effektus ideig óráig működik, a világot becsapni vele nem lehet, csak saját magát. Elmondanám én, hogy hangoskodással csak pillanatnyi érdekhangulatokat lehet teremteni és elfújja a szél ha csendben maradsz. Nem mondom, tudom és halgatag tudós maradok itt és ebben is.

Natessék. Tulajdonképpen szerencsém van az elbaszott családommal, körbebástyáznak azok a példák amiket nem szabad elkövetni. Ott néz ki a zsákból rám az anyám örömtelensége, az apám felelőtlen bohémsága, ott az öcsém példája arra, hogy tudatosan felépített mozaikjókba hogyan lehet belebújni, van nekem anyósom, aki mindenkit megfojtott maga körül a majomszeretetével és a pokolba vezető út jószándékának főállású kövezője, mindenféle perifériák akiknek fontos a látszat és soha sem szerettek senkit úgy ahogy van, soha nem engedték meg azt az érzést, hogy abban vagy jó és szép, ami neked jutott, ha nem derékszögű az arcod és nem férsz bele a ketrecbe.

Pedig ahogy nézem, semelyik sem fér ketrecbe, mindegyik kilóg valahol és rágja le azt a lábát, ezzel telik az élete, megbuggyan tőle vagy marketingfilmet vetít, összeomlik lassan vagy éppen remete lesz, van pár öngyilkolós elüldözött is errefelé és ennyi. Egy rakás nyomorult öregember. Azt hiszem, ott látszik mit műveltek annyi sok idő alatt magukkal az emberek, amikor megöregszenek. Az egész életük lecsapódik addigra, előbújik az összes defektjük megcsontosodva, megkeserednek vagy visszaimádkoznak meg nem hallott imákat, nyavajognak a fel nem vállalt lépéseik felett vagy tudnak örülni a felhők szagának és sorban jönnek köréjük a napok, kacagni képesek fiatallal vénnel és van fontosságuk magukban, van dolguk a világgal és lakik bennük bizalom.

Namost hol vagyok?

Jahh köszönöm.

Innen indulok és tartok valahova.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldzazie.blog.hu/api/trackback/id/tr551140143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hiszékeny 2009.05.24. 08:35:04

Miért, szerinted te milyen ember leszel öregkorodra?...:)bárcsak különb lennél majd idős korodra. :)
süti beállítások módosítása