Hát, szívem, sajnálom, de csak azt mesélhetem el neked, ahogy összeverekedett a fehér tigrisem egy széltébenkígyóval. Tudod, ez a tigris szelíd, csak szotyolát eszik, igen, feláll a szösz a feje búbján és gyönyörű szemei vannak, ott a barlangja polcomon hátul, az a kis fiókos…

Tulajdonképpen tudományos művelődésem hatodszor halt el a Nibelungok kincsén, mindig rámesett a könyv és csendesen csapott agyon. Besimultam. Most nem a hatásokat fogom megírni, vagyis nem a természet adta hatásokat, a velem összezárt emberek forognak az agyamban, testközelben élni…