Szeretem azokat az embereket akiktől tanulni lehet. Akiket képes vagyok elfogadni agymenésükkel együtt, akikben van valami tűz és azzal együtt valami mély kiegyensúlyozott csendes bölcsesség. Nem félnek beengedni a világukba, lételemük a bizalom, természetes számukra, hogy te más vagy, máshogy áll a kezed, más dolgok fontosak a számodra, sósan eszel vagy fokhagymásan, nem kell nekik torta és akármilyen a szemed.

Tudod, ők biztosak abban, hogy elvenni tőlük nem tudsz semmit, minden mondat végtelen, minden odaadható és ugyanannyi marad belőle, az érzések nem fogynak el és nem lesznek kisebbek ha megosztod, tudják, hogy nem mérlegen mérhetők a simogatások, mert végtelen mennyiségű osztható és melegséget sem tud rabolni senki, ha benne nem pattog a tűz.

Ők sosem lesznek egyedül.