Hát ennek az írásnak se füle nem lesz se farka, mert a saját kis fokozott állapotú érzelmi rendszerem mellett párhuzamosan mozog a kétnapos élményem melóilag, az a fene jó érzés, hogy embertelen kurvajól tárgyalok és zseniális agyam van (jólvanna, a megrovást kéretik nem ide írni, holnapra ez elmúlik), leírnám szívesen azt is, hogy mi van most bennem és kezdeném azzal a dumával, hogy nem igaz, hogy feltétel nélküli elfogadás akárhol csak létrehozható az életben, három ideje van akárki szerint (kérem ez egy idézet amit nem tudok idézni mert magamévá tettem) az első három évben képes rá, eszeveszett szerelemben és a halál óráján, ámen.