Igen, politizálok, nem, nem politizálok, szocializálok, ja nem, nem szocializálódom, azt nem, de akkor mit is csinálok?

Gondolkodom, információkat gyűjtök, bedobom a nagy gépbe, magamba, aztán jól összekeverem, megnézem, hogy kidobja-e a bélésem, beépül, illeszkedik, elvegyül vagy mi lesz vele, ha nem, hát bármi az, én tuti kihányom.

Gondolkodom. Ma gondolkodni kell, eljutni oda, hogy ebből a világnak nevezett fene étlapból mi az ami kell nekem és mi az ami nem, milyen fákat ültetek az én utam mellé, megyek-e a napba vagy nem, mivel csúszom lejtőn és ha elesem, ki segítsen fel, milyen szín megy a hangulatomhoz, melyik nem, mit eszek meg és miért jó nekem, mi az ami árt és akarom-e ezt, lapos csempét veszek vagy hullámosat, szóval minden, minden ami az enyém, legyen itt és kidobni azt, ami nem nekem kell.

Szóval politizálok. Azzal a kis lexikális értelemben vett liberalizmusokkal, ami van, azzal az érzelemrendszerrel, ami békére törekszik és felnőtt egyednek feltételezve tiszteletben tart másokat, azzal az aggyal, ami döntéseket termel. Élek. Igen szívem, ma, ha az életed éled és bármerre lépsz, már politizálsz. Vedd észre, politizálsz azzal, ha adót fizetsz, azzal is, ha nem, politizálsz akkor, ha mész a tömeggel és akkor is ha nem, része vagy ennek a gépezetnek, esetleg szószólója nem, egy politikai irányvonal miatt vetted fel a cumis kölcsönödet, az miatt hiszed el, hogy neked ez meg az jár, része az életednek, ha oda vagy ide viszed a gyerekedet, ha színházba mész, ha nem tetszik a körzeti orvos, ha magyar fokhagymát teszel a cigánypecsenyére, akkor is, mért gondolod, hogy ha ferdeszeműt, akkor nem.

Ez egy folyam(at), szívem, aktív vagy passzív állásfoglalások tömege, aminek ereje, következménye, felhasználhatósága és iránya van, gondold, gondold át, hogy mi jó neked, légy tudatos, mert ma kell, gondolkodni kell.