Nem mentem szét és nem tudtam milyen az össze.
Csak álltam ott és hallgattam a valamit, néztem ahogy potyog a hó az autómra, jégkabáttá fagy rajta és szedegettem el a holdtól azt, amit akarok.
Rámnézett egy ember, nagy tudományoskodás közben:
-Tudja mi az a dézsavü?
Tudom -mondtam és vigyorogtam a hold alatt, miközben már gyertyafénynél ültem szilveszter éjszaka, frászt ültem, meztelen testtel tapadva mozogtam.
Sámándobokra.
Árnyékok táncoltak a falon, hajnalt csinált a hó, az agyamig húzott az összes fagyott csillag és súgott a szél.
Ne röhögj, súgott, meséket mesélt, dorombolt, simogatta a fákat és csiklandozta, váratlanul beléjük rúgott és pörölt is, megvillant a kályha szeme erre a játékra, fények, csendhangok zenebobbanás, érzések.
Sűrűbb ez a levegő minden hangzavarnál, megtenni van kedvem, felmászni a falra és ezer csepp oszlani, tudom, mert hallgattam már ezt a szagot máskor is és bevallom, tudom, hogy szintetikusan nem előállítható, provokálható igaz, de keresem.
Aztán ültünk hátatvetve sehol, a semmi ágán, dézsavü, te ember, tényleg sehol és tényszerűknek semmiben, és ültünk.
Hol van ebben a logika és hol az ütköztetés, hol a lineáris képzelet, sehol a tárgyak és valójában üresek a tények is, igen valami ilyen ez.
Kapaszkodsz a sakkbábukba mert lépnek, győznek is a kezed alatt, talán szépen faragottak, egyre szebbek lesznek, tökéletes a művelet, de rájössz egyszer, hogy nem akarsz győzni, a bábukkal nyulat is dobhatsz és mesélhet a sülthússzagú tél, kapaszkodsz a tábládba mert szép kockás és azértsem négyzetrács, mondhatod, hogy tökéletes a hadsereg, világszintű a stratégia és még a taktika is tökéletes, ha egyszer csak elveszik a gyönyör a tökéletes logikában, meglátod a holdamat és azt, hogy a semmi ágán varjú ül.
Hoppá.
Vissza a filmet, dézsavü.
Üljünk már rá a ködre, verd a fejedbe, hogy nincs igenzöld, vagy jön az autó vagy nem, vagy megáll, vagy nem, totálbiztos, hogy nincs tutijó, a szerkezetek elromlanak és cserélhetők, a tárgyak kopnak és kidobod, az irányok nem jók vagy rosszak csak a tieid vagy éppen nem, de amit a fák sziszegtek bele a fülembe az örök, mert sosem ugyanaz, amit a hold akár sajtból is lehet de tésztapaca is, tudod ezt te, csak félsz és építesz rá logikát, pedig a semmiben ülni a némák bálján érdemes, csak.
Csuhajja.
Szóval
