Tudod azt sem hiszem el, ha gyönyörű szemem van és erővel teli mellem. Itt állok csipkés harisnyában, fodros ruhában és nézem magam a tükörben. Én vagyok. A szalámifejű sajtkupac, tökéletesre borotvált barack, csillogó körmű szörnyeteg manó, vagy csak egy nő, aki tudja…

Nem szeretném ha a manók a fagörcsarcú szentekkel keverednének.  Itt ülök és éppen a vadonásúj hatásokból analógiát gyártok, közben hessegetem el értelmetlensége miatt az egészet, válogatom kis kosarakba az érzéseimet és próbálok címkét adni nekik. Van benne…

Most, hogy nokedli testemben millió kis izom fáj, van csípőm és furcsa madzagok nőttek a fenekembe, aztán érzem, hogy a fene agymunka leszíjazta a kezem és a vállam is és beszélgetnek velem, feleselnek és zsizsegnek kuszán, a lábam öt centivel rövidebben akar mozogni, vagyis…

Szeretem azokat az embereket akiktől tanulni lehet. Akiket képes vagyok elfogadni agymenésükkel együtt, akikben van valami tűz és azzal együtt valami mély kiegyensúlyozott csendes bölcsesség. Nem félnek beengedni a világukba, lételemük a bizalom, természetes számukra, hogy te más…