Nem szeretném ha a manók a fagörcsarcú szentekkel keverednének.  Itt ülök és éppen a vadonásúj hatásokból analógiát gyártok, közben hessegetem el értelmetlensége miatt az egészet, válogatom kis kosarakba az érzéseimet és próbálok címkét adni nekik. Van benne becsvágy, van méla szomorúság, találtam veszteségérzést is, akkor itt van az a nehéz elfogadás, ami minden idegszálamon berzenkedik még és újabb és újabb megnevezendő és azonosításra szoruló szemét érzést kelt. Aztán így, vasárnap reggeli valómban felhív egy jóember, hogy mégis dolgozna velem. Slutty. Aztán azon agyalok, hogy hol van az ahhoz tartozó érzés, ami a szerelem nélküli szex mögött lakik, ha még hirtelensége sincs csak valami bennem, amitől évek óta rámzizzen a másik. Az érzések nélküli agyember, akinek minden kosara tökéletesen felcímkézett és tudatos minden cselekedete, ez is, tudja mi az ami lázba hozza tőlem. Izgathatnám a végtelenségig és valamiért mégsem teszem.

Minden olyan veszetten sokoldalú és szélsőséges.

Faarcú istenek laknak körülöttem.