Tudod azt sem hiszem el, ha gyönyörű szemem van és erővel teli mellem. Itt állok csipkés harisnyában, fodros ruhában és nézem magam a tükörben. Én vagyok. A szalámifejű sajtkupac, tökéletesre borotvált barack, csillogó körmű szörnyeteg manó, vagy csak egy nő, aki tudja régen, hogy amit a semmiből növesztve gátlások nélkül odaad annak tizede jön szembe vissza, de most jött rá, hogy a gyengédséget bent tartotta a vaslap alatt és csak totális elfogadás esetén eresztette ki. Meglepődésre. Rendszerint olyanoknak, akiknek nincs tétje az életemben. Macskanő tudok lenni csak mindig elmesélem a kockás abrosz labirintusát az és és aha világában, és nem értem, miért nem nő hit ettől a szemekben.

Mert nem vagyok ott.