Hát itt csak a pillanatnyi kicsi történéseket írom, és háttal nem kezdünk mondatot, mint ahogy a szüleitől beszart sokfülű Ábelszerű zilahi kissrác mondta vala a felvételi interjún nekem, szembe. Szóval benne volt a kéj annak a svájci offshorepasinak a szemében tegnap, ugye egyes vélemények szerint jön az ostor internacionáléval rajtam lovagolva, reggel még szűzkurva voltam és misztikus, most meg bátor döntésképesnek és határozottnak érzem magam. Aztán olyan honlapja van, hogy szétröhögtem magam, eddig a sokfogával együtt nyert. Nálam. Profán vagyok és éppen leszarom. A misztikum bennem él, de jobb, ha nem tudja. Úgyis rombolok és zúzok, fékezek és vadulok egyszerre, ezt nem viseli el egy idealista alakzat. Szeretnék olyan ábelszerű lenni, mint a zilahi kissrác, vagy tiszta, mint egy hegedűhang, de nem vagyok az, én egy kataton zörgés vagyok vagy éppen egy üveghangú zizzenés. Ne basztass... Naja, gyönyörű virágaim vannak, olyan lett a birodalmam, mint egy zöld sziget, van fonott ládikám is és szeretem. Szeretem azokat a hatásokat is, amik tegnap értek, szépek voltak és tiszták, és szeretem azokat a tanulásokat amit kaptam. Köszönöm kérdésedet, én nem vagyok kész. Sajnálom, ha megbotránkoztatlak ezzel, de kérem, én szívok, tanulok és teszek érte. Kell nekem. Tanulni. Szeretek. Meg kell tanulnom, hogy ez így jó.