-bassz egyre jobban szeretem az esőt...gáz?

-Miért lenne gáz?

-mittudomén, ez nem szokványos... a szagos esőt szeretem, meg a felszálló párát

-Majd ha a vihart szereted, és abban sétálni, az lesz nem teljesen szokványos.

-a vihart is szeretem, nézni, de mászkálni benne nem nagyon azóta,
amióta egy faszit a kertjében vihar előtt agyoncsapott a villám
kapanyelestől...
nekem nem kell korán halnom, asszem, még dolgom van magammal

-Nem kell félni a villámtól. Szeretni kell. Akkor békén hagy.

-a szeretettel szerintem nálam nincs baj és vannak dolgok amikkel
szemben olyan jó gyengének lenni és néha félni is kell tudni...

-Tisztelni igen.. Félni? Miért?

-szeretem a drámaiságot, a tiszteletet is tudom hova való,
szeretem érezni a hatalmas erőket amitől kicsi leszek és ilyenkor nem
akarok mindenható lenni, csak egyszerűen egy kiterjedés nélküli pont,
aminek helye van az egészben és ehhez hozzátartozik a félelem is, az
ismeretlentől, a hatalmasságtól és a kiszámíthatatlanságtól.

-Wazze, én pont ilyenkor érzem magam mindenhatónak, amikor a természet is az körülöttem. :)
Maga az egész.

-jahh mert te mindenható akarsz lenni én meg inkább egy kis pont, el is tudlak képzelni egy hegytetőn, ahogy nekifeszülsz a szélnek, elkapkodod a villámokat és kacagsz szembe a mennydörgésnek...simán...

-Tudod, ezt én is simán el tudom képzelni... Hívhatod az ápolókat..

-majd viszek csülkös bablevest a terembe amire az lesz írva,
Mennyország, belépés csak alkalmi trénereknek

-Látod, egy csülkös bableves viszont le tud hozni a földre.