Vigyorog. A telefon billentyűin látom, hogy vigyorog: na igyál kávét és mosakodj aztán hívj vissza. Nézek bele a lelassult szemeimmel a szemben napernyőbe és leülnek bennem, elhelyezkednek és aludni térnek a kis girnyókok, ezzel az emberrel hiába háborgok, nem lehet mást csinálni mint szeretni, megvesz a vigyorával, besimulok a hangjába és visszahívom.

-Hol vagy szívem?

-Fóton vagyok.

-Merre mész onnan?

-Merre menjek?

-Erre.

-Ezt vártam, öt percet kérek és ott vagyok.

...és vigyorog, bugyborékol a telefon, zizeg és lassan belesimulok a kezébe is.