Beszélt a szeme és krematóriumokról mesélt, az óvodai szekrénytologatásról és nyúlszája lehetett egykor. Vannak emberek akik megérintenek, vannak akik nem. Ez a fiú az érintős dobozból lesett ki aztán az is, aki atomra dícsért ma, mondtam is neki, holnap reggel jelentkezzen ezzel a mondattal mindjárt reggelire és utána kétóránként kérem.

Furcsa dolgokat élek át mostanában.

Nehéz róla beszélni mert nem öltöttek még vonallá lezárt formát csak olyan seszínű katyvaszként kezdődött az egész és most tartok a színek szétválogatásánál. Változom. Észrevettem, hogy szélsőségesen kezelem az eddig nem volt eseményeket, nyakló nélkül megyek helyzetekbe és olyan tárgyakat veszek meg amit talán sosem fogtam meg egykor.

Kurvaannyát, melyik oldalam győz megint, az elfogadó támogató áldozatkarmám amire kurvára nincs senkinek szüksége, vagy én, a kedvességvágyó érzékeny golyó a maga összességében?

Kezdek hatásokat szembekapni és bevallom, élvezem.

Nahh ebben az írásban is csak csupa frázis lakik, semmi konkrét történet, semmi azonosívű álom és semmi képzelet.

hehe