Búlik ki a tank a zsákból. Igaz rózsaszínű, csipkés harisnyában van ugyan de akármilyen szögből ránézve is tank. Öt cső főtt kukoricát vacsoráztam egy mézes málna pálinkával kísérve és ebből a napos meggyből is akármi lehet, de úsznak a kis dögök és forr. Valami szeszt csinálunk ebből is, legyen.

Szóval a tank. Nem lehet máshogy, egyszerűen megint embermegdöbbenésem van. Három hónapja mondom el mindenkinek nyilvános előadáson és szemtól szembe kávé mellett, hogy mi lesz a sorsa annak az irodának, de tegnap este még felhívnak, hogy azt hallották, hogy az egyik vállalkozásé lesz. ...Majd beledől úgyis, meg minek neki főtéri iroda és miért nem tartjuk meg közösnek és egyebek. Három hónapja elmondtam, hogy az övé lesz. Hehhe. Aztán meg a csudálatos telefonáló közel egy órában ecsetelte egykor, hogy szar helyen van, nincs forgalom és nem lehet parkolni, el kellett volna költözni onnan rég és ilyenek, most, hogy valaki hisz benne, hogy működik, le kell húzni, irigyelni, hogy úgyis belebukik, nem alkalmas rá, úgysem tudja megcsinálni és aztán az a szép irodával mi lesz és ennyi. Szóval visítósan húztam elő a a kis rózsaszínű tankot magamból, rádöbbentem, hogy mennyire kell nekem a hit és meggyőződés, mennyire magányos a főnökasszony akármit hisz a környezetéről, ez van.

Mindent le kell nyomni egy szinttel az én gondolatvilágom alá, ha fel is emelem néha akkor is, ha éppen egy szintbe hozom a szememmel annak kis körbenéző, megcsodáló jellege legyen, aztán tegyen csak gyorsan vissza arra a polcra ahova való és nézzem felülről az egész csápos kunkorodó embert az összes hatásával és kapaszkodásával, így majd csak jelent nekem, nem befolyásol csak egy információ ahhoz amin a tankon ülök kedvesen.

Mert ugye itt volt a kérdés, mit kompenzálok éppen munkával. Összeollózom ide Csáth Gézából:

Ha az Én-komplexet magát vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az több komplexből van összetéve.

1. Sexuális - vagy fajfenntartási - komplex. Ennek legfőbb gondja az egyén nemi boldogulása. A komplex nagy fokban kellemetlen izgalma például a féltékenységi kényszergondolat vagy téves eszme, a sexuális impotenciától való félelem kényszergondolata. Általában a komplex aktivitásának iránya, azaz vágya: egy jó és nagy kielégüléseket adó nemi élet, gyermekek nemzése stb. Sérelme: visszautasítás az ellenkező nemű részéről, a gyermekek halála stb.

2. Az egészség - vagy önfenntartási - komplex. Ez az egyén testi boldogulására ügyel. A komplex nagy fokban kellemes izgalma: például tífusz utáni reconvalescentia euphoriája, az erők visszatérésének, a test napról napra való erősödésének érzése. A komplex nagy fokban kellemetlen izgalma: hypochondriás kényszergondolatok. A komplex aktivitásának iránya, azaz vágya: nagy testi erő bírása, jó ételek, kényelem, tisztaság megszerzése, szóval mindaz, ami a test egészségének kedvez. Sérelme: egy gyógyíthatatlan betegség tudomásulvétele.

3. Anyagi - vagy pénz - komplex. (Szorosan összefügg az önfenntartási komplexszel.) Ez a komplex az egyén anyagi boldogulásával törődik. A komplex nagy fokban kellemetlen izgalma: ha arról értesülünk, hogy kölcsönét valaki felmondta nekünk, vagy a meglopatás, az elszegényedés, vagy anyagi tönkremenés kényszergondolata, téves eszme formájában is. A komplex aktivitásának iránya, azaz vágya: sok pénz, anyagi függetlenség, fizetésemelés. Sérelme: kártyaveszteség, tűzkár stb.

4. Erkölcsi - vagy ambíció - komplex. Ez a komplex az egyéniség szellemi boldogulását, elismertségét, hírnevét, dicsőségét óhajtja. A komplex nagy fokban kellemes izgalma: látni, hogy munkánk elismerésben részesül. Kellemetlen izgalma: félreismerés, hivatali mellőzés (amely természetesen egyúttal sérelme lehet az anyagi, az önfenntartási és fajfenntartási komplexeknek is). A komplex vágya: hírnevesség, siker, szoborban való megörökítés, szép temetés stb. Sérelme: félreismerés, lekritizáltatás stb.

Ez a négy komplex a legfontosabb. Ezek mellett egyes embereknél és egyes korokban még a következő kettő organizálódhatik:

5. Származási - vagy faji - komplex. Ez a komplex az egyén származását tartja számon mint olyat, amelynek révén sexuális téren, anyagilag is, erkölcsileg is, sőt a túlvilágon is (Egyiptom) jobban boldogulhat. A komplex nagy fokban kellemes izgalma: például egy győzelmes csata híre. Ez bizonyos fokig érdekli az anyagi vagy pénz-komplexet is. A komplex kellemetlen izgalma például a nemzet pusztulásán, elveszett dicsőségén való töprengés. Ennek a komplexnek negatív izgalma hozta létre például Vörösmarty "Vén cigány"-át, Tompának "A gólyához" írt versét. Míg a komplex pozitív izgalma ugyancsak Vörösmartynál például a "Zalán futásá"-ban, Zrínyinél a "Zrinyiász"-ban élte ki magát. A komplex vágya a faj, a család boldogulása, érvényesülése. A komplex traumája például egy csatavesztés híre. Ez a komplex dekadens korokban atrophysál.

6. Vallási komplex, melyet az egyéniség túlvilági boldogsága foglalkoztat. A komplex nagyfokú kellemes izgalma: például egy hívő zsidónál a Tórához^[3] való hivatás, amely nemcsak nagy megtiszteltetés, tehát nemcsak az erkölcsi komplexnek kellemes, hanem az üdvözülés sanszait nagyban előmozdítja, azaz egyenesen a vallási komplexre hat. A komplex kellemetlen izgalma: például hivő katolikus számára a gyónásnál a feloldozás megtagadása. A komplex vágya: (hogy mohamedánul fejezzük ki magunkat) a túlvilágon a hetedik paradicsomba jutni. A komplex traumája: kiátkozás az egyházból. A komplex dekadens korszakok végén aktiválódik.

 

Aztán csak egy mondat hozzá:

Normális emberben az egyes komplexek érzékenységét, aktivitását és nagyságát bizonyos átlagos közepesség jellemzi.

Aztán az jutott eszembe, hogy persze mi a normális, és annyi, hogy ha tetszik ha nem, minden területen kell erőnek lenni mögöttem, ha éppen nincs, lehet kérem, keresztbe-kasul kompenzálni ezt azt, mixelni színes koktéllá az egész Énemet, szédülésig keresni az egyik területem sérülésére szóló ellentevékenységet és akárhogy nézem, ez olyan most is, mint egy kupac giliszta össze-vissza tekerődzve, szétválogathatatlan rózsaszínűségben levő egy csomag rózsaszín hús.

Eleve benőtt szerepellentét egy családfenntartós és családtevékeny pasit felvenni helyettesemnek, furcsa érzés volt tegnap tárgyalni vele, meghatározni az ő jövedelmét amiből úszik a gyereke, fizeti a villanyszámlát és tankol az autójába, felvállalni azt, hogy ezt innentúl én biztosítom neki és azt végiggondolni, hogyan teszi ezért azt amit én akarok, különben semmi értelme. Eközben nőnek maradni és neki férfinak. Hát. Itt van az letéve elém, hogy folyamatosan megélek mindent, minden helyzet egy érzelmi halmaz bennem ami forog és csúszik, nő és összemegy, görgetem kicsit és megélem minden szemvillanását és minden mondatot külön külön színben érzek. Színben, igen. Minden mondatnak van színe.

Szóval kompenzálok egy olyan területen, aminek eleve működnie kell egy ember életében, legyenek meg a kis sikeréményei, érezze azt, hogy tesz valamit és annak értéke, haszna van, mindegy, hogy csak saját magának vagy éppen a világot változtatja meg, de a saját érzése, a kielégülése fontos, aztán az is, hogy mi az ellenértéke a tetteinek, kinek plecsni kell és kinek pénz, kinek elég a buksisimogatás, de itt is beszélhetünk kompenzácoóról és máris megint keresztbemotíváció és finanszírozás az egész tett.

Nekem megmaradnak a kis álmaim, néztem azt a függönyesőt tegnap és élveztem a leeső vízgolyókat, olyan mintha hirtelen valaki spórolni kezdene a felületekkel, egyre nagyobbá gyúrja őket és dobálja le, nesztek ugyanannyi víz kevesebb csomagolásban. Aztán már éreztem is az üvegfelületet mellettem, a teraszszagot, a mehetnéket és a kockás plédet is, és talán akkor jöttem rá arra, hogy a vonalak mögött mennyi eltelítő csoda lakhat, nem hagynak helyet idegen gombócnak odabent és baromi nagy hiba évekig abban élni ami nincs, a hiány vákumát dédelgetni folyamatosan ahelyett ami ha nem veszed észre, akkor is van, nem szűnik meg csak nem van neked.

Jahh minden ideát félretéve most azok az emberek jutottak eszembe, akik mindig majd akkor tesznek valamit, ha lesz rá pénzük.

soha.

Nahh elég voltam magamnak reggelre.

Elgondolkodtál már azon, hogy mekkora defekt az, amikor nem vagy képes akármibe, más ember által szült gondolatba, jelenlevő történésbe belenőni magad, nem tudsz rá koncentrálni, képtelen vagy befogadni csak azt várod, hogy a világ szívjon be téged és valakibe belebújhass, nyomhasd rá a saját vélt és valós értékeidet, remegve várod a pillanatot amikor befejezi a mondatát és udvariatlanság nélkül tolhatod elé a saját agyszüleményeidet és ráfekszel a világra ami persze visszadob?

Képtelen figyelni.

Ez egy jó mondat.

Jahh kérem azoknak, akiknek a figyelés nem csak információszerzés és önmagára konvertálás tevékenységét jelenti. És az a "képtelen" is tetszik nekem.