A véletlenek nem véletlenek. A testmozgatásos estémet először is a kedveseim időhiánya robbantotta fel, egy variációt már el sem táncoltam nekik. Aztán a C-terv alapján estére kelve fogom a biciklit, nyakamban a hátizsák és innen indultak útjukra a véletlenek.

Abban a pillanatban szól a telefon, bicikli vissza, szemüveg le és már megint sörözős, blues zenére bambulós csendmegélős estém lett. Héven lógással, ahol azonnal átkeresztelkedtem mondjuk Tóth Jolánra, utcakereséssel, mert ugye minden utca lyukra nézve egyforma, hangos kacagásokkal hetedrét görnyedve és ugye délceg vonulásokkal zenére lépve a legkisebb zug felé. Szeretem, amikor megáll az idő, fényei vannak a kerti fáknak, beleremeg egy szájharmonikaszó, szeretem azt is ha élvezkedős zenészek bölcsen elterült arccal, csillogó szemmel nyomják nekem, összenéznek és érzik egymás ritmusát, nevetnek és tényleg "játszanak" magukkal, egymással és velem. Úgy ott és egyszerűen belémmászik minden és csak úgy jó.

Nahh. Ilyen volt és a véletlenek nem véletlenek.

Viszont fentiek miatt testem esti mozgatása hatszázhúsz méter gyaloglásra csökkent.

Okoskodó leszek most, mint szoktam is általában, de elgondolkodtam egy kifejezésen: hogy érzed magad... jól érzem magam, jól érzed magad? Hehh nem azt kérdezi senki és nem azzal minősítesz engem sem, hogy milyen a világ körülötted, milyen színek vesznek körül, villan-e akármi rád, nem az van ott a mondatban, hogy milyen az ami körbevesz, hanem így szól szépen elbújva az alapkérdés: hogy érzed MAGAD.

Köszönöm kérdésed, jól érzem MAGAM.

Hát ez van. Slutty.