Szóval ez az év érdekesen kezdődött egy áttáncolt éjszakába fordult rózsával ugye, délcegen álldogált a csókos vodkásüvegben, nyakát szegte a tekintet és lassan lekókadt a feje.
Újracsókoltuk.


Napok óta dobálom ki a döbbenéseimet az ablakon, nagy halomban állnak ott a régik az ócskák de van köztük olyan mi szép meg új, de hideglelős nagy kupac lett az, ráléptem kicsit ugráltam is, nekemesett a tömegből egy lompos nő, húzta maga után golyófejű hímjét, hatalmas akarat volt az arcán, a győzni vágyás a jobb helyért és nem értette ő sem a mosolyomat, amiben egy pillanat a pult, ahova benyomta dróton függő szar életét.

Keresem az apró rétegemet, a mélyforgós belek rezzenéseit, a megélés gyönyörét a vágyat vérbenforgó kapcsolatban, na tessék és kapaszkodom megint a tavalyi mehetnékbe az ideivel, mert programozom az agyam.

Sajnálom a szánalmasakat és értetlenül állok hazugan, mert értem, csak bosszant az értetlenség tehetetlensége, de nem mesél az erdő, csak megy előre a képzelet.

Kurvaannyát, van új lámpám vadiúj kettő panellukkal, tegnap értőn söröztem, holnap értőn sörözni fogok, ma gitárujjak habzsolták a testemet, molymosoly simogatta az agyam, őrült zenékbe bújok megint és tervezek meg persze, itt a nyár lassan és vitorlázni megyek.