Mert azzal az emberrel akinek ezt meg tudtam mutatni, elhatároztuk, hogy jövő decemberben nekünk Remediosban kell lennünk.
Ragozhatnám azt, hogy milyen fene meghatározó személyiség vagyok meg azt is, hogy élvezem, ha beleviszek elragadtatásokba egyeseket, de nem ragozom, élvezem.

A városba nem megy túristabusz, innentől kubai viszonylatban mondhatjuk azt, hogy semmi sem. Szóval megmaradt a belterjes életszeretet, a városka mese gyarmati meséje kaszinóstól szökőkutas főterestől és egymásnak élő emberestől.
Szállásadónk a kedves Szonja, egyfolytában beszélő csupaszív nő, nyomja spanyolul de olyan gesztikulációval, hogy én, aki aztán semmit mégis értem,
emberi nyelve van, emberi teste és odaadja mindenkinek.
Mesébe illő belső udvarokon táncoltunk, családi ünnepségekre hívtak meg bennünket ahol azért a zenekart mi fizettük, de ezt a bájt egyszerűen benyeled a viszonyaik láttán.
Szóval Remediosban van Kuba legrégebbi temploma. (szép magyar mondat)
Körbejártuk szépen vakító hőségben amíg a kis hátsó bejáraton be nem léptünk a sekrestyébe.
Hozzá
A sekrestyéshez, aki ugyanolyan szívesen fogadott bennünket mint ott minden ember a másik embert, elmesélte, hogy ő 68 éve ott lakik ott a templomban és nyomta a történelmet. A maga kis imádnivaló iróniájával fúszerezve, ezernyócszázgömbülyűbillentyús írógéppel humorizálva a kubai nemlétező interneten, de nem ezek a tények számítanak asszem, hanem a bemutatkozása, az életszeretet ami azt jelentette nála, hogy ő rendes ember, ugye, 68 éve a templomban, sosem ivott, sosem dohányzott de hát ugye a nőket is sosem vetette meg.

Szóval a mi szenvedős madonnákhoz szokott szemeinknek furcsa egy kasztanyettát csattogtató várandós Mária-kép, állítólag a világ nőgyógyászai csoportben térdeltek le elé, hogy hét vagy nyolc hónapos terhes.

És mivel és-sel nem kezdünk mondatot, csak én, a lényegről nem beszéltem.
Arról sem, hogy milyen érzés, amikor ezerrel tűző napon biciklis fiú visz ki a vagy húsz km-re levő cukorgyárba, majdnem szégyelled magad de csak a napernyőt igazgatod, azt is nehéz a mi menetünkkel elmesélni,hogy lehet úgy strandolni, hogy vár egy taxis, amíg be nem fejezed a küzdést a medúzákkal.

Szóval miért akarunk kimenni újra ide?
Érezni.
Azt ahol a misztikum tud randevúzni az élettel.

szélessávon.