Azt hiszem, jó lesz, ha lekattanok lassan erről a témáról, kipörgöm magam oszt kész. Talán éppen ez volt a feladata ennek az időszaknak, hogy a sok beszorult girnyókot szétköpködhessem a világba és tisztábban lássak, marad ez a hely nekem őrülten meztelen, az a szint amiben lágyan szép és undorítóan gonosz is lehetek.

Nem nagyon tetszik, hogy magamra veszek olyan sorokat amik vagy nekem szólnak vagy nem, ha szólnak, akkor sincs semmi csak fájnak mert van benne igazság de ott lakik bennem az is amitől nem igazság az igazság, mert mindennek van egy másik dimenziója, amit én tudok magamnak, hogy lehetséges minden amiben varázs van csak néha ott is varázst érzek ahol nincs egy csepp sem és nyugodtan lehet ezen is rágódni, hogy mit emlegetem ezt a varázst ezerrel és mit kapaszkodok bele.

Szóval most éppen genya vagyok és gonosz, talán azért mert ide leírom azt, hogy attól, hogy elvették a játékomat olyankor, amikor éppen nem akartam odaadni, önző vagyok és akaratos, adtam volna amikor én akarom, de tényleg ez a jó szó, hogy elvették és azt is tudom, hogy nem olyan szép az a játék, mint amilyen a nekemszép, bár már megint striguláz az agyam de elverem belőle ezt, viszont akkor is ott van a kék, ami végülis pirosra festett.

Natessék.