Hát ez egy nagyon egyszerű szökés volt, tudod, abban a pillanatban amikor már arrafelé semmi mondanivalóm nem akadt, beszélgettem már magamban magammal, nem érdekelt senki, hányingerem volt attól amit olvasok és attól is, minek olvasom. Aztán szembenéztem azzal, hogy egy év alatt négy darab ugyanazon felállású elméleti férfiembert szerettem meg, ez valami program bennem, összeszedtem a defektes nőket is mert aztán én megértem az összes lelkibeteg zseniális agyú biológiai egyedet, és még büszke is vagyok rá, hogy méltóztatnak szóba állni velem, a nyolckezű kétagyú némberrel.

Hát nem.

Egyet sem szeretek meg többet, ennyi kielégülés van benne, hogy értelmes meg okos és megértő szélsőségkezelő picsa vagyok és semmi több.

Ez a kérdés akárkinek, minek, miért jó ez neked, nekem, mi benne a jóérzés a saját agyfényezésen kívül, tulajdonképpen lehúz az összes és mi lenne ha egyszer engem röptetnének meg erről a szintről, hát, valami magasan szállnék bele az égbe és talán le sem olvadnának a tollaim.

Sem.