Tulajdonképpen valami rendezvény lehetett amikor előttem teremtek vagy hatan, bőrben, sminkelve fekete szemekre, kontúrosan és csörgőn.

Ott volt Levente is, a besorolatlan.

Végignéztem rajtuk, egyformák lettek ebben a világban, csak a szemekből rajzolódtak ki bennem a megkülönböztetés nevei, a jelek.

-Mi van itt?-kérdezte az egyik bőrnadrág, de csak annyi jutott eszembe: Valami zene.

Néztek.

Csak azonosítottam a színeket, ez a Levente, aki eddig nem találta meg önmagát.

Mekkora hülyeség, önmagát?

Megvolt az, a helyetlen sarokban, a talajtalan fényben eddig is és ő nem tudja, hogy most is ott áll, csak bőrben szegecsben kontúrozott szemekkel, ami mesél, ha akarja, ha nem.

-Valami zene. Nagyon szépek vagytok, dögösek, tetszetek nekem, de ha a bíróságra mentek, azért vedd ki a fülbevalód. Az a biztos.

Ennyi.

Félálom.