Mert terápiás jellegű kifolyás ez, tele vagyok ömlesztett információval amit nem tudok éppen hova rakni. Kezd az agyam helyrerázódni, bár a felismerés nagyobb gázokat takar mint gondoltam, bőven van bennem még kezelendő és nagyon szeretném most, ha senki nem engedné el a kezem, aki fogja.

Gondolkodtam már azon is, hogy tizenötezreskéhez visszamegyek mielőtt mondjuk pánikbeteg leszek vagy hívő buddhista, alkoholista már megint nem, csodával határos módon egy korty szesz sem megy le a torkomon...hmmmm egy ideje.

Viszont kurvajól tudom tekerni a seggemet, hjahh meg itt a rácsodálkozás bennem a magamutogatás örömére, nevezhetjük örömteli felvállalásnak is vagy mifene.

Naszóval, kezelésem folyik, munkaterápia, reggeltől kezdve ezer dologban kellett agypörögve dönteni, két percen belül békíteni, rendszert teremteni, emberként melléülni és elnézve szeretni, közben úgy megkapni azt amit akarok, hogy ne vasvillával menjek neki annak, akit azért fejbecsapkodtam volna a trehányságért de ha megbillegetem, csak trehányabb lesz és nem megyek vele semmire.

Na akkor.

Holnaptól jön az új fiú is dolgozni, azt hiszem, az is megviselt engem, hogy hirtelen kurvanagy lettem, máshogy kell vezetni, más a felelősség, mások a feladatok, hirtelen lett ez a nyakamba a kis vállvetve dolgozónak és sok lett a pénz, mások a kötélhágcsók és a trapéz is jobbra billeg vagy balra, fene tudja, de hirtelen kellett felnőnöm a feladathoz és tényleg megvisel. Csak nézek néha, mekkora izéket költök, mekkora azokban döntök, milyen dolgokra kell odatennem magam, jólesik ám, nem rosszak ezek, jók csak mások és nem lehet azt mondani senkinek, hogy hóhahó én ilyent először csinálok, majd rajtad kísérletezem aztán izé, hanem csak az jöhet ki belőlem, hogy így legyen. Max a hogy akarod...az is, oktatást köszönöm, alkalmazom, jólesik, működik és úgy legyen.

Igen, kellenek a barátaim.

Igen, kelljek nekik én, valamivel, amit én tudok.

Faszomzombihülyenő.

Tizenötezreske vagy önküzdés hullámlovakon?