Tisztázzuk csak kedveském, hogy ez még mindig az az idegbeteg rinyálós picsa, aki majdnem belebújt megint abba az útba, hogy a megértés kielégítő hős cselekedet, fene okosságom érdeme és milyen jó nekem, hogy mindent megértek és értek, mennyire jó és több vagyok és akkor mi van...

Gyártom a rendszereimet, baromira tudom én, hogy mit kell csinálni meg milyen útjaim vannak, tudom hogyan kell elmenni kikapcsolni magam, tudom hol a gomb rajtam, tudom hol kell sikerélményt venni és meg is csinálom, tudom hol árulják a szépséget ami nem onnan jön ami bent lakik de ez a kurva világ a maga spotjaival csak fényképszerűen mér és legfeljebb a felirat jut el agyakig, ha eljut egyáltalán és én sem vagyok különb, nem nagyképű rizsa ez hanem valami önsajnálós szöszke hangulat.

Azt mondta nekem ez a nő, hogy sirassam meg magam. Vagyis nem mondta, hogy ezt tegyem, de elmesélte milyen az és mi van utána. És akkor mi van, ha van utána valami?

Van utána valami?

Azt hiszem, oda jutottam el, ahova még életemben sem.

Valamire képes voltam.