"tengerparton

jár az árnyam

milyen fiatal"

Naszóval, mert olyan kis szerelmes reggelem van, olyan mindenbe szerelmes, belefér a felhőszag, imádni tudom a párás fényeket, jólesik a zitaorr, szép íze van a kávémnak, Woodstockot akarok nézni meg Zabriskie Pointot, keverednek bennem az angol szavak, namég mi van... mondjuk azok a kifejező kék szemek és egy csöpp kuttyérzés az ölemben, ahogy bedugja a fejét a lábam közé, ficereg majd zörögve szépen horkolni kezd.

Voltak olyan nyaraim, amikor abban a pillanatban amikor kitört a meleg, eszetlen tengervágyásba kezdtem, a dívány alól is pénzt kevertem elő és lehúztam hullámozni a nagy végtelenbe, mennem kellett, mert azonnal sózni kezdtem a fürdővizet, sirályokat hallottam a panelgalambok helyett, halszagot csináltam a lakásban és ouzót ittam hozzá szakványban. Vagy miben. Pohárban. -ból-

Aztán tavaly világból kivonulásilag mindenáron világítótoronyban akartam lakni, de fantázia szintjén maradt, eltettem későbbre, jön még köldöknézős időszak majd előveszem.

Vannak misztikus partok az agyamban elrakva, de nem igazán fene nosztalogni szeretnék most, valahogy azok jönnek ide amiket még akarok, már megint úgy fogalmazok, de akarok. Akarok.

Mondjuk jön ez a vitorlásélmény, amiben nagy hősként bevállaltam, hogy én viszem a népet Triesztig cuccolva, nahh kicsit parázok, eleve utálok tele kocsival leült tengelyen hegyet mászni, de majd túlélem tuti, valami lesz. Úgy döntöttem, nem leszek rosszul, azértsem, nem vesztenek el, innentől a hatalmas víz marad ami kell nekem, a fények, a színek és nem gondolok arra azértsem, hogy a legolcsóbb vízhatlan cucc is vagy húszezer izé, már megint őrülten verem el a pénzt a hülyeségeimre, ez a szinkronpofon kérem, de megemésztem lassan a világi zörgéseket és koncentrálok arra, hogy a velencei kikötőben lakom és azokat az esti fényeket, azokat a sós hajnalokat szívom magamba, amik bekerülnek a kis szekrényembe oda, ahol a túlélési eszközeim vannak előszedhetően és besorolom majd őket a jobbik oszlop kettőbe, ennyivel több vagyok. Én.

Hol is rizsázok éppen? A reggeli kávém mellett félmeztelenül, a csudaszépre szabott vállammal és a tényleg megütött öt kilómmal kevesebben, éppen annak álltam volna neki, hogy tárgyilagosan szidjam magam, dög vagy zazie, hájas és megélt, rakj félre pénzt vénségedre, mert különben csirkefarhátért fogsz sorbaállni a békási piacon, ahelyett, hogy kagylós makarónit nyomnál campariszódával sziklán lógva, nehogymár két cigire akarj rágyújtani egyszerre és üsd agyon a sok nyavajgóst, ne rongáljanak téged, akiben nincsen öröm a bánata felett attól rögtön menekülj és slutty. Vagymiisvanitt.

Na mekkora dörgedelem lett ez, hintapalinta anyagiasság és varázs közt, de ez van, kurvaannyát már megint mindent akarok és szeretem azt, hogy mindent akarok és még jobban azt, amit nem akarok, de kapok.