Csak úgy tettekből áll most minden, nem gondolkodom túl magam magamon. Bennem van a kiegyenesedés és két lábon járás öröme akkor, amikor ez a csoszogó tánctanár a " Mi mindig kocsmában találkozunk?- kérdésemre csak annyit mondott: "Kurva sokat fogytál."

Nahh, ez az írás leltár lesz, mivel baromi büszke vagyok az angol nyelvű levelezésemre, kell vennem egy szépünnepiüzleti ruhát és megvan a jegyem az Alhambrába bele. Nasrid palota 3:00 pm. Kezd minden szépen összefésülődni, egy hete még úgy nézett ki ez az utazás, mint amikor az ember kivág mindent a szoba közepére amit magával vinni gondol és nem fér bele a bőröndbe. Egy hete dobáljuk ki a "mindent akarok de azonnal" gyenge féléves csavargást kívánó alkatrészeket és mondjuk majdnem olyan már a kép, mint egy tíznapos program, "majd lemegyünk mégegyszer" hozzáállással.

Aztán. "Te aztán tudsz élni." izé is elakadt bennem, kérem szépen jólesett és akkor jött ugye a Tenkes kapitánya sárga nászágyon zizegve forgó vágyként, még a végén annyira jól leszek, hogy felhívom az anyámat. Is.

Több aztán nincs.

Erdőszagú őszkedvem van és megyek a nyárba. Ahogy kilibbentem a tegnapi meginteufóriás örömünnepbe vigyorgó táncolásból, úgy.

Igen.