Mert csak olyan kis történések és hozzájuk kapcsolódó mondatok zsizsegnek a fejemben, mindegyikből tudnék kis sztorit izélni de ahhoz koncentráció, elmerülés meg beleülés kellene, az meg éppen nincs.
Marad a felület. És a felületesség. Mert villog be a képembe az a nő aki lekurvázott, sőt, hülye kurva lettem, mások előtt persze, aztán utána éjszakai kettesben falhoz dőlve, ahol benne motoszkált a pasiramászó motoszka nem bennem, egyszerűen kijelentette, hogy én irritálom. Miért is? Mert annyira máshogy gondolkozol...és majd kicsi lett zöld és púposan sánta hátú: tudom kellene nekem egy nyakoncsapás, egy pofon, érzem, hogy szükségem lenne rá, tehetetlen lett és könyörgő és én nem szántam meg. Nem én leszek az, akivel kiküzdheti magát a hosszan falazott csapdájőból, lekurvázhat, ledumálhat, én csak mosolygok és nem akarok mindenkinek az anyja lenni. "Mi legyek akkor?" Légy a szeretője... Testileg, lelkileg, agyilag, szeretkezzenek a gondolataitok, simogassák egymást a pajzán ötleteitek és csattanjanak egymáshoz az agyak és a testek. Vagy. Kinek mi.
Keresztbecsattogva jön az a vitám a luxusszállodás undoromtól, amikor magyaráztam erősen, hogy nekem az nem élvezet, arctalan szolgaság, nem keresem azokat az cserélhető és jellegtelen élményeket, nem boldogítanak a technika csodái, elbírom a bőröndömet, nem nézem egy idegen helyen, jahh, itthon sem Tokió legújabb faltévéjét, nem kell körömlakkszárító és nem ettől kényelmes nekem az élet. Megint Ramada-fíling lesz két napig és nem izgat a minibár és a szauna, utálom a kinyithatatlan ablakait az összes panorámájával együtt, hermetikusan lezárt társadalom mert már rákattantam a kis hátizsákos menetünkre és tapas-bárokba vágyom, falusi kocsmákba hegyi népek közt, jelentem kérem, hogy megvan a szállásunk végig, zsidónegyedekben, kikötőben, katedrális mellett és várom, most van bennem valami girnyózó izgalom öreg falakra vágyva és szeretem, ha kézzel vágnak nekem sonkát és koccintanak a borommal mosolygó szemek meg miegyéb.
Francba.
Ez az ember egy perc alatt kirúgott a semmiből.
Nézem a keskenyülő arcomat ahogy nyúlik és érzem, milyen az illat idekint.